(Az igehirdetés meghallgatható itt – a címre kattintás után)
Húsvétkor a feltámadás csodája tölti ki a gondolatainkat, egészen pontosan Jézus feltámadásának a csodája. Mai igénk azonban már tovább tekint, és Jézus feltámadása mellett a mi leendő feltámadásunkról is beszél. Természetesen Jézus feltámadásától elválaszthatatlan a mi, saját feltámadásunk gondolata is, hiszen ha minket személyesen nem érintene Jézus feltámadása, akkor felesleges is lenne foglalkoznunk vele, és minden valószínűség szerint nem is foglalkoznánk vele. De Jézus Krisztus feltámadása azért olyan fontos számunkra, mert a mi feltámadásunk függ tőle, sőt, a mi feltámadásunkat teszi lehetővé! Erről pedig örömmel hallunk, de ahhoz, hogy az igazi jelentőségét is meglássuk Jézus feltámadásának, tisztában kell lennünk az előzményekkel is.
De mi jut eszünkbe akkor, ha Jézus feltámadásának az előzményét említjük? Valószínűleg Jézus kereszthalála. És ez egy helyes gondolat, hiszen szoktuk is mondani, hogy Nagypéntek nélkül nincs Húsvét, hogy Jézusnak előbb meg kellett halnia a kereszten, hogy aztán fel tudjon támadni! De van egy másik nagyon fontos előzménye is Jézus feltámadásának. Nem csupán a saját, áldozati kereszthalála, hanem a mi halandóságunk, az, hogy nekünk meg kell halnunk! A saját halandóságunkra talán ritkábban szoktunk gondolni Jézus feltámadásának előzményeként, pedig valójában az Ő feltámadásának az előidéző oka nem a saját halála volt, hanem a mi halálunk! Mert az Isten Fia azért áldozta fel magát a kereszten, és azért győzte le a halált, hogy minket megmenthessen az örök pusztulástól és haláltól! Amíg nem látjuk nagyon tisztán, hogy a mi halandóságunk, az, hogy a földi életünket befejezve meg kell halnunk, az nem egy természetes dolog, hanem valami rossznak a következménye, ami elromlott, és éppen ezért Istennek helyre kellett hoznia, ha meg akart menteni minket, addig nem fogjuk látni Jézus feltámadásának az igazi jelentőségét! Lássuk meg tehát ma először is azt, hogy a mi földi halálunk valami romlásnak a következménye, amit csak az Isten Fiának a feltámadása tudott helyrehozni!
Ez a romlás pedig nem más, mint az, hogy a bűn megfertőzött minket. Az embert ugyanis Isten eredetileg halhatatlannak teremtette. De rögtön az első emberpár fellázadt a Teremtője ellen, és engedetlenségükkel bűnt követtek el Ellene. Aminek a következménye az lett, hogy meg kellett halniuk. Ez pedig azt jelentette, hogy azonnal kiszakadtak abból a tökéletes, közvetlen szeretetkapcsolatból, amiben addig Istennel közösségben voltak, majd pedig, hosszú évek elteltével, de fizikailag is meg kellett halniuk. És ezt a Teremtőjüktől elszakadt állapotukat, és a földi halandóságukat továbbörökítették minden leszármazottjukra, vagyis minden emberre, ránk is. Az tehát, hogy itt a földön megöregszünk, és meg kell halnunk, nem az emberi mivoltukból fakad, hanem Isten büntetése rajtunk a bűnösségünk miatt, amit ősszüleinktől, Ádámtól és Évától örököltünk, kivétel nélkül mindnyájan. És erre a természetellenes, tragikus állapotra adott megoldást Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának a feltámadása. Aki Istenként értünk lett emberré, és helyettünk vette magára minden bűnünket és azok ítéletét, és helyettünk halt meg a kereszten, hogy mi örökké élhessünk, ha hiszünk Benne! Ezt foglalja össze Pál apostol rendkívül tömören mai igénk első két versében: „Mivel ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban is mindnyájan életre kelnek.” (1Kor 15,21-22)
Így tehát már talán jobban érthető, hogy miről is beszél itt Pál apostol. Ehhez persze el kell hinnünk, és el kell fogadnunk, hogy mindnyájan egyetlen emberpártól, Ádámtól és Évától származunk, akik valóságos személyek voltak, és valóságosan vétkeztek a Mindenható Isten ellen, Aki valóságosan kiűzte őket az Éden kertjéből. És az ő bűnbeesésük óta valóságosan, mindnyájan a bűn hatalma alá születünk. Sajnos ma sok keresztény sem hiszi, hogy mindez tényleg megtörtént. Pedig ha valaki nem hiszi el, hogy a Biblia első lapjain leírt, az Éden-kertben játszódó események megtörténtek a valóságban, az nem igazán tud mit kezdeni Pál apostolnak az imént idézett szavaival, és a megváltás csodája sem ragyoghat fel előtte olyan fényesen! Ízlelgessük csak újra Pál apostol tisztán csengő szavait: „Mivel ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban is mindnyájan életre kelnek.” (1Kor 15,21-22) Ádámtól, a bűnbe esett ősapánktól örököltük a természetellenesen halandó és romlott földi létünket, amiből egyedül az Isten Fia képes bennünket kiszabadítani! Mert ahogyan Ádámtól örökölhettük a halandóságot, úgy Jézusért részesülhetünk földi halálunk után a feltámadásban és az örök életben! Ahol újra tökéletes közösségben lehetünk Teremtő Istenünkkel, és az Ő tökéletes világában és tökéletes szeretetében élhetünk hibátlanul, bűntelenül és minden bajtól mentesen, örökkön örökké!
De hogy hogyan is függ össze Jézus Krisztus feltámadása a mi feltámadásunkkal, arról szól igénk második fele. „Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban is mindnyájan életre kelnek. Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi.” (1Kor 15,22-23) Ebben a részben a kulcsszó az „első zsenge”. Ez ugyanis egy egyszavas kifejezés az eredeti görög szövegben, ami az első termés megnevezése, amit az aratásnál és a betakarításnál Istennek kellett áldozni. Így olvasunk erről Mózes 2. könyvében, a 23. fejezet 19. versében: „Földed első termésének legjavát vidd el Istenednek, az Úrnak házába.” (4Móz 23,19) Ezt az áldozatot azért rendelte el Isten ószövetségi népe számára, hogy emlékeztesse őket arra, hogy az egész világon minden az Övé, és népe mindenét Tőle kapja. Ez, az első termés, vagy első gyümölcs áldozata volt a jele és a biztosítéka is a kezdődő aratásnak, betakarításnak. Így tehát, ha Jézus az „első zsengeként”, vagy „első gyümölcsként” támadt fel a halottak közül, az annak a jele, és egyben biztosítéka is, hogy követni fogja Őt minden hívő feltámadása is Isten nagy aratásánál, a Világ Végénél, mikor minden valaha élt ember feltámad az Ítéletre, és akik hittek Jézusban, azok a Mennybe mennek Hozzá. Mert Jézus a kereszten elszenvedte minden ember minden bűnéért az ítéletet, ezért aki hisz Benne, az minden bűnére bocsánatot nyer, és örökké élhet Istennel!
És hogy miért Jézus volt a feltámadottak első zsengéje? Nem csupán azért, mert Ő volt a legkiválóbb minden ember közül! Hanem azért is, mert Ő volt az első ember, aki az örök életre támadt fel! Bár korábban is támasztott már fel Isten embereket, és maga Jézus is több embert feltámasztott a halálból, de azok mind újra meghaltak. Amikor azonban Jézus feltámadt, Ő már a Mennyei örökkévalóságra támadt fel, és soha többé nem hal meg! És majd, amikor eljön az ideje, minket, a Benne hívőket is az örökkévaló életre fog feltámasztani!
Ehhez azonban itt, a földön még meg kell halnunk. Az Ádámtól örökölt emberi valónkat ugyanis mindenestül megrontotta a bűn, és Jézusnak egészen újjá kell teremtenie minket, hogy méltók legyünk a mennybéli életre a Mindenható és Szent Isten közvetlen jelenlétében. Ehhez pedig arra van szükségünk, hogy itt, a földi életünkben megismerjük Jézust, higgyünk Benne, hogy hozzá tartozzunk. Mert ha úgy halunk meg, hogy nem hiszünk Jézusban, nem ismerjük Őt, és nem tartozunk Hozzá, a feltámadottak első zsengéjéhez, akkor nem lesz részünk az örök életre való feltámadásban. Az ítéletkor akkor is fel fogunk támadni, de nem az életre, hanem az örök pusztulásba fogunk menni. Ezért mindennél fontosabb, hogy meghalljuk Jézus minket hívó hangját, és megismerjük az Ő bűnbocsátó kegyelmét és szeretetét, és higgyünk Benne, hogy Ő valóban a Mindenható Isten Egyszülött Fia, Aki emberré lett értünk, meghalt a bűneinkért a kereszten és elszenvedett helyettünk minden ítéletet, de harmadnapra legyőzte a halált és feltámadt, hogy mindazokat feltámaszthassa az örök életre, akik hisznek Benne!
Ámen
Őrimagyarósdi Evangélikus Egyházközség 