Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat, én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem fogadhat be, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz. Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. Aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat. (Jn 14,15-21)
Pünkösd a Szentlélek kiáradásának ünnepe, amikor Jézus tanítványai egyszerű halászokból és vámszedőkből természetfeletti képesességekkel rendelkező szuperhősökké váltak: idegen nyelveken tudtak beszélni egyik pillanatról a másikra, betegeket tudtak a szavukkal meggyógyítani, és olyan csodákat vittek véghez, amiket azelőtt csak Jézus tudott! Ha felületesen nézünk azokra a csodás eseményekre, amik a Szentlélek kiáradásának következtében történtek, akkor lehet, hogy csak ennyit látunk meg pünkösdből, de akkor alaposan félreértjük azt, ami történt, és nagyon is torz elképzeléseink lesznek Istenről és a Szentlélekről! Persze mondhatjuk azt, hogy akinek pünkösdről nem csak a hosszúhétvége, a pünkösdi királyválasztás, vagy a pünkösdi rózsa jut eszébe, hanem a Szentlélek is, az már egészen jó helyen jár, de Isten ennél még sokkal többet is akar nekünk adni pünkösd üzenetén keresztül! Persze jó, ha tudjuk, hogy a Szentlélek erejével egyszerű emberek is természetfeletti csodákat tudnak tenni, de ahogy Jézus földi szolgálata során sem, úgy a Szentlélek erejével, emberek által végzett szolgálatok esetében sem a látványos csodákban rejlik a lényeg! Ennek a hangsúlyozására különösen is alkalmas a mai igénk, amelyben Jézus a Szentlélek hamarosan bekövetkező elküldéséről beszél a tanítványainak, mert ezt a szakaszt Jézusnak egy nagyon hangsúlyos mondanivalója keretezi! Itt Jézus arról beszél, hogy Őt szeretni azt jelenti, hogy megtartjuk az Ő parancsolatait. Jézus szeretete, és a Neki való engedelmesség, a Hozzá való hűség, és a Vele való egység pedig a Szentlélek bennünk és általunk való működését a valóságban is keretbe foglalja!
„Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat.” (Jn 14,15) – mondja mai igeszakaszunk elején Jézus, a végén pedig szinte megismétli ugyanezt: „Aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat.” (Jn 14,21) Jézusnak ezeket a szavait hallva meglepő lehet, hogy a szeretetet és a parancsok teljesítését így összekapcsolja! Ha a szeretetre gondolunk, általában nem az az első gondolatunk vele kapcsolatban, hogy az a másik iránti engedelmességet jelentené! Amikor azt mondjuk valakinek, hogy: „Úgy szeretlek!”, akkor nem arra gondolunk közben, hogy: „Olyan nagy örömmel engedelmeskedek Neked!” De ha jobban belegondolunk, olyat azért szoktunk mondani, hogy „Annyira szeretlek, hogy bármit megtennék érted!” És ezzel már közelebb járunk ahhoz a szeretethez, amiről itt Jézus beszél!
Mert természetesen Jézus itt az isteni szeretet kifejezését használja, ami a valódi, teljes, tökéletes, önzetlen szeretetet jelenti! Ami egyedül Istennél van, és amit egyedül Istentől lehet kapni! Isten szeretete pedig valóban olyan szeretet, ami bármit megtenne a másikért! És Isten valóban meg is tett és meg is tesz mindent értünk, ami a javunkat szolgálja! A Mindenható Isten nem csupán szép szavakat mond nekünk arról, hogy mennyire szeret minket, hanem a saját Egyszülött Fiát is feláldozta értünk, hogy megmenthessen az örök pusztulástól! Isten tehát nem kér tőlünk többet, mint amit Ő megtett értünk! Ő tökéletes, cselekvő szeretettel szeret bennünket, és azt akarja, hogy mi is ezzel a szeretettel szeressük Őt! Mert Jézus parancsolatai nem a kihasználásunkra, vagy az elnyomásunkra szolgálnak, hanem az élet és a szeretet útján vezetnek minket!
A Szentlélek erejének pedig ezen az úton van a helye az életünkben! Isten Lelke Jézus szeretetét, és a Vele való közösség megtapasztalását teszi lehetővé számunkra, és éppen ahhoz ad erőt, hogy szeressük Jézust, és az megtartsuk az Ő parancsolatait! A Szentlélek ereje nm valami varázserő, amit a Jézusban hívők kedvükre használhatnának látványos csodák véghez vitelére! Amikor egy varázsló, látva a csodákat, amiket az apostolok a Szentlélek erejével véghezvittek, meg akarta venni tőlük pénzért a Szentlélek erejét, Péter apostol azonnal helyre tette azt a megtévelyedett embert. A Szentlelket Jézus Pártfogónak nevezi, Akit azért küld el a tanítványaihoz, hogy a segítségükre legyen, és megerősítse a Jézusba vetett hitüket és szeretetüket, nem pedig azért, hogy szuper képességeik legyenek! Ezt mondja nekik Jézus: „én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem fogadhat be, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz.” (Jn 14,16-17)
Ez azt jelenti, hogy a „világ”, vagyis azok, akik nem Jézushoz tartoznak, nem is ismerhetik meg a Szentlelket, mert Jézus csak azokhoz küldi Őt, akik az övéi! Fontos itt tisztán látnunk azt, hogy itt nem arról van szó, hogy aki nem tartozik Jézushoz, abban nem is munkálkodhat a Szentlélek! Hiszen még Kajafás főpapnak is kijelentette a Szentlélek, hogy Jézus meg fog halni a népért! És ahhoz, hogy a Jézusba vetett hit legkisebb csírája is elinduljon bennünk, a Szentlélek erejére van szükségünk! Ahogyan itt, az Utolsó vacsorán is, ahol a mai igénk szavai eredetileg elhangzottak, a Szentlélek már munkálkodott Jézus tanítványaiban, de mégis, majd csak Jézus feltámadása után 50 nappal, pünkösdkor telnek majd be Szentlélekkel, amikor Jézus elküldi nekik a Lelket a Mennyből, hogy immár bennük is lakozzon állandó jelleggel! Mintha korábban csak egy barát lett volna, aki be-be nézett hozzájuk, de pünkösdtől már végleg beköltözött volna az otthonukba, hogy velük éljen!
Jézus tanítványai kapják tehát a Szentlelket, Akit viszont a világ, mindazok, akik nem tartoznak Jézushoz, nem ismerhetnek! Ebből pedig az következik, hogy a tanítványok feladata lesz majd, hogy a nem hívőkkel is megismertessék Jézust, a róla szóló bizonyságtételen keresztül, hogy aztán a többi ember is kaphassa a Szentlelket, Akinek az erejével aztán ők is még több emberhez elvihetik az evangéliumot! A Szentlelket tehát azért kapjuk, hogy bizonyságot tegyen bennünk és általunk is Jézus Krisztus haláláról és feltámadásáról, hatalmáról és szeretetéről!
A tanítványoknak Jézus kereszthalála után különösen is nagy szüksége volt a Szentlélek bizonyságtevő erejére, mert Jézus többé nem volt velük abban az emberi formában, ahogy megismerték. Érdekes módon Jézus nem az előtt küldte el a Lelkét a tanítványaiba, mielőtt meghalt a kereszten, pedig akkor sok kételytől megkímélte volna őket, hiszen biztosan hitték volna, hogy Jézus fel fog támadni. Bár lehetséges, hogy ha már akkor ott lett volna bennük a Szentlélek, akkor annyira nagy fájdalommal töltötte volna el őket Jézus halála, hogy azt ők maguk sem élték volna túl… De a lényeg az, hogy Jézus 50 nappal a feltámadása után elküldte hozzájuk a Szentlelket, Aki által sokkal szorosabb közösségben lehettek Vele, mint bármikor azelőtt, amikor még emberi formájában volt köztük, velük.
És addig sem hagyta őket magukra, mert amint feltámadt a halálból, és újra élt, találkozott is velük! És feltámadása után negyven napon keresztül, egészen a Mennybe meneteléig újra és újra találkozott az immár feltámadott testében a tanítványaival. 10 nappal a Mennybe menetele után pedig már el is küldte számukra maga helyett a másik Pártfogót! Ezt mondta mai igénkben tanítványainak: „Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek.”(Jn 14,18-20)
Jézus itt valószínűleg egymásba fűzve beszél a saját feltámadásáról, és a Szentlélek elküldéséről. Hiszen a halála után tényleg nem sokkal újra meglátták Őt a tanítványai, de feltámadása után már csak azoknak jelent meg, akik a halála előtt is Hozzá tartoztak, a tanítványai voltak. A „világ” tehát nem látta a feltámadott Jézust! A tanítványai viszont megláthatták, és mivel Hozzá tartoztak, Aki legyőzte a halált, ők is részesedtek Jézusnak a halál felett aratott győzelmében! Ezért mondta Jézus, hogy: „Én élek, és ti is élni fogtok!”
De a tanítványok számára az igazi élet, az Örök élet megtapasztalása, csak pünkösddel kezdődött el, amikor Isten Lelke betöltötte őket, és végre megtapasztalhatták azt a szoros szeretet-kapcsolatot, amire Isten megalkotta őket is, és mindnyájunkat! És amibe mi is csak Jézus Krisztusnak a kereszten a mi bűneinkért bemutatott áldozatáért léphetünk be az Ő Szent Lelkének az erejével! Ha megtérünk Jézushoz, és Ő eltölt bennünket az Ő Lelkével! A tanítványok pünkösd napján élhették át igazán, hogy Istenhez tartoznak! Erről mondta nekik Jézus: „Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek.” (Jn 14,20)
Mert Jézus nem hagyta a tanítványait árván! És ez nem csak arra utal, hogy a halála után is visszatért hozzájuk, hanem azt is jelenti, hogy nem hagyta őket a bűneikben, elszakítva a teremtőjüktől, az Atya Istentől, hanem megszerezte nekik a jogot, hogy a Mindenható Isten gyermekei legyenek, az által, hogy hisznek Benne, Jézusban, és Hozzá tartoznak! Mert egyedül Ő, Jézus Krisztus az Út az Atyához! És éppen ezt a csodát élhetjük át mi is a Jézusba vetett hit által a Szentlélek erejével: hogy elveszett bűnösökből a Mindenható Atya Isten gyermekeivé lehetünk! Ez pünkösd igazi csodája!
Ámen
Őrimagyarósdi Evangélikus Egyházközség 